MŰVÉSZEINK

GASZTONYI KÁLMÁN

Soha nem szerettem volna, se tűzoltó, se katona, se orvos, se mérnök lenni..,-csak festő..,-abból is a művészebbik fajta. Mégis mérnöki diplomám lett, de mindent megtettem azért, hogy a festéket kenhessem.

Sikerült!

 

Több, mint két évtizede csak ez a hivatásom, a soha nem szunnyadó szerelmem.

Hálásan gondolok ezért Nagy János festőművészre – gimnáziumi rajztanáromra, első mesteremre, és Wessely Tiborra – akitől mindent..,-tényleg mindent – megtanulhattam az olajfestészetről.

 

A végére maradt, de a kezdet akkor volt, amikor 1964-ben, Budapesten megszülettem.

KOSICZKI ZSUZSA

Kosiczky Zsuzsa vagyok a Zsilip Art Center művészeti iskola megálmodója és alapítója.

Dolgozom akrillal, olajjal és pasztellel is, valamint tanfolyamokat is tartok az iskolában.

Az iskola létrehozásával elsődleges célom volt, hogy valódi tudást tudjunk adni minden alkotni vágyónak.

Ehhez nyújtunk mi segítséget és mindenkit végig vezetünk ezen az úton, aki hozzánk jön, azokat is, akik azt gondolják, hogy nem tudnak még egy pálcika embert sem lerajzolni.

Igazi művészekkel dolgozunk, akik fel is tudnak mutatni valamit .
Olyan művészekkel akiket joggal illet a “ művész” jelző. Igazi , nagy tudású szakemberek, akik boldogan adják át legnagyobb titkaikat is a tanulni vágyó közönségnek.

 

Nálunk a művészellátóban dolgozók is tudnak festeni, így megfelelő szakmai segítséget tudnak nyújtani a vásárlásnál is.

FECSKÉS BEA

Fecskés Bea vagyok, festő, művészeti manager és festés oktató. Elsősorban az olaj és akrilfestészet a médiumom, de néha kirándulgatok az akvarell légies, bájos világába is. Szeretem feszegetni a határokat, alkalmanként felrúgni a festészeti szabályokat, színharmóniákkal manipulálni. Legyen szó akár absztraktról, vagy realizmusról, mindig keresem azt a plusz, megfoghatatlan apró részletet, amitől felkapja a szemlélő a fejét, vagy elmosolyodik, esetleg meghökken. Szeretem az egész folyamatot, a kigondolástól a megvalósuláson keresztül, addig a pontig, amíg a kép megtalálja a gazdáját. Azon szerencsések közé tartozom, akinek a munkája az, amit a legjobban szeret csinálni.

 

MÁTÉ SÁNDOR

Főleg pasztellel dolgozom, szeretem a realizmust, de nem állítom szembe a tárgy nélküli ábrázolással és az elvontabb vizuális megjelenítéssel. Keresem a témáimban a lírát, a költészetet, akár táj, akár ember vagy csendélet legyen a képen. A szemlélődés nagyon fontos része az életemnek, ezért a képeimet némileg kontemplatív megoldások jellemzik. Öröm számomra, ha másokkal is meg tudom szerettetni a pasztellben rejlő varázsos lehetőségeket

Azért szeretem a pasztellt, mert van benne valami egyedi, amit csak ez az eszköz tud.

 

Jó érezni a tapintását, jó az is, hogy kézzel, ujjal, tenyérrel is lehet dolgozni. Ez valami archaikus öröm.

KIRÁLY NIKOLETTA

A stílusom, ahova máig eljutottam, folyamatosan változik, formálódik. Annak a nagyjából bő 20 évnek – mióta önállóan dolgozom – az első időszakában én is ecsettel festettem, és később tértem át a festőkésre, ami mellett a mai napig kitartok, fejlesztem, kísérletezem vele.

 

Nagyon szeretem a mediterrán világot, a városi utcaképeket, de a belső tereket, vagy akárcsak egy közelebbi kompozíciót is, ami abban a pillanatban megfog. Nagyon szeretem a vizet festeni – legyen az itthoni táj, vagy bárhol a világban.

 

Remélem túlzás nélkül mondhatom, hogy az alkotásaimmal egy olyan világot igyekszem képviselni, amit az emberek szívesen néznének az otthonukban. Ez egy elég tág témakört ölel fel, a lényege az a jó érzés, ábrándozás, vágy, vagy akár nosztalgia, amit akkor is érezhetnek, mikor a festményemet nézik.”

GYÜKÉR ZSÓFIA

Gyükér Zsófia vagyok, Miskolcon születtem 1991-ben, 2010 óta Kistarcsán élek. Önálló képzőművészként hivatalosan 18 éves korom óta dolgozom, 2017-ben pedig az ELTE Savaria Egyetemi Központ grafikus-festő szakán diplomáztam.

Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek a „hobbija a munkája”, ám ez nálam azt is jelenti, hogy amit szeretek csinálni, abból a maximumot igyekszem kihozni minőségileg. Grafittal, pasztell+akvarellceruzával, olajfestékkel, ritkábban akvarellfestékkel alkotok. Munkám során készítek megrendelésre, galériáknak, és saját örömömre képzőművészeti alkotásokat. (Emellett én írom, rajzolom és adom ki a „Hókavölgy” című lovas-pónis képregénykönyv-sorozatot.)

Kedvenc alkotói témám az állatok, azon belül is a lovak, kutyák, de szívesen megfestek bármit/bárkit ami/aki megihlet.

Rendszeresen hívnak meg kiállításokra, volt több önálló tárlatom Budapesten, de kiállítottam Veszprémben, Sátoraljaújhelyen és Esztergomban is. Határainkon kívül is eljutottak alkotásaim több helyre: a párizsi Louvre-ba, Rimaszombatba, valamint Bécsbe két alkalommal is.

 

Facebookos alkotói oldalam a Little Red Margaret, link:

https://www.facebook.com/Little-Red-Margaret-318576754832765

Facebook személyes oldalam (teljesen nyilvános profil):

https://www.facebook.com/zsofia.gyuker/

Instagram oldalam:

https://www.instagram.com/zsofiagyuker/

BALÁZS MATILDA

Az újrahasznosítás korát éljük, tudatosan vigyázunk a környezetünkre. Újragondolom a háztartásban előforduló szelektív hulladékokat és textilszobrász technika segítségével, megújult köntösben, új dísztárgyakat, 3D-s képeket alkotok belőlük. Lakásdekorációt, ajándéktárgyakat készítek, de a lehetőségek száma végtelen, mindennek csak a képzeletünk szabhat határt.

 

Mottóm: Régiből, újat.

ZSÓKA LÁSZLÓ

Tíz évvel ezelőtt, húszévesen kezdtem el ismerkedni az akvarell technikával. Előtte leginkább tollal, szénnel és ceruzával dolgoztam, de mostanra a vízfestés a mindennapjaim része lett.

Első kiállításom Aszódon volt a Petőfi Múzeumban, majd később a budapesti Moha Kávéház/Godot Galéria is kiállította képeim. Ekkor döntöttem úgy, hogy felvételizek a Magyar Képzőművészeti Egyetem, festőművész szakjára, melyen 2021-ben diplomáztam. Időközben Angliában töltöttem egy hetet, ahol Alvaro Castagnet-el, az akvarellművészet legnagyobb alakjával festettem egy kurzuson belül.

Négy évvel ezelőtt meghívást kaptam a Negyedik Belgrádi Akvarell Biennáléra, illetve a Fabriano in Acquarello nemzetközi vízfestő találkozóra is. Ezt követően értem el harmadik helyezést a XXII. Országos Tájképfestészeti Biennálén, amely, a Hatvani Galériában került megrendezésre. Munkáim nem törekednek többnek látszani annál, mint amik. Akvarelljeim lényege a hangulat, a frissesség és a lendület. Az adott hely atmoszféráját a pigment és a víz közös munkája teremti meg.

ZOPCSÁK FERENC JAPANOLÓGUS, KALLIGRÁFUS

Középiskolás korom óta vagyok a japán kultúra megszállottja, de a kalligráfiával csak 2005 körül kezdtem el komolyabban foglalkozni. Utam során, szerencsét szerencsére halmoztam, hiszen “rögtön” 2006-ban már a japán Miyazaki Reiko tanárnő (2.dan) útmutatásával gyakorolhattam az ELTE akkori Japán Tanszékén. A Tanárnő Japánba térése után rám, mint leglelkesebbre bízták a szakkör további terelgetését 2009-től 2011-ig, amikoris lehetőségem nyílt Japánban a 8.danos Nagayama Setsuko sensei útmutatásai szerint a technikai és elméleti ismereteimet is tovább bővíteni; itt a Japán Kalligráfia-Oktatók Társaságának (日本書道教育学会) vizsgáját is letettem. Hazatérésem után az ELTE kalligráfia-szakkörén a Japánból újonnan beszerzett tananyagokkal felvértezve haladt tovább a munka a lelkes hallgatókkal. Nem csoda, hogy a mesterszakos szakdolgozatomat is a japán kalligráfia kézírásra gyakorolt hatásairól írtam – de ezt már a szomszédos Károli Gáspár Református Egyetem Japán Tanszékén. 2012 óta pedig abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy a 10.danos Pascal Krieger szárnyai alatt gyakorolhatok, aki ugyan születését tekintve svájci, de a japán kalligráfiának (és a japán harcművészeteknek) a japán császár által személyesen kitüntetett európai képviselője – így aztán helyzetem, hogy tőle tanulhattam az elmúlt 10 évben, egészen kiváltságos. Segítségével tettem szert az 1., majd 2. dan fokozatra is, mely mérföldkövek nem csak a sokak által ismert harcművészetekre, de a japán hagyományos művészetek összes ágára jellemzőek.

A japán kalligráfia a vizuális művészetek között az a kakukktojás, amely szigorú szabályrendszerével teszi a gyakorlást igazi kihívássá: hiszen egyéniséget, érzéseket a hagyományosan elfogadott kereteken belül van lehetőségünk elhelyezni – mintha egy koromsötét szobában kellene egy csillag alakú asztalra letennünk egy vázát: segítek a növendékeknek kitapintani, hogy merre keressék az asztal szélét, sarkait – hogy amikor a vázát végül elengedik, az stabilan megálljon.

ADILOV ALIM

1963-ban Üzbegisztán fővárosában Taskentben születtem. A Taskenti művészeti technikum elvégzése után, majd a kötelező katonai szolgálatot követően, a szentpétervári Repin Képzőművészeti Akadémián végeztem el tanulmányaimat. 1991 és 1993 között a londoni Canvas stúdióban egy neves kurzuson vettem részt. 1993-tól a Magyarországi Mao alaptagja vagyok. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy azzal foglalkozhatok amit igazán szeretek.